Bindorffer Györgyi
2011. szeptember 15, csütörtök
Kállai Ernő, 19:54
Képgaléria  Nyomtatás  E-mail 

BINDORFFER GYÖRGYI

PhD, tudományos munkatárs, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogok Országgyűlési Biztosa Hivatala

bindorffer@obh.hu

Polányi díjas (2002) kulturális antropológus, szociológus, kisebbségkutató; az ELTE Kulturális Antropológia Tanszék, valamint az ELTE Szociológiai Intézet megbízott oktatója (1996–2004); 2000–2009 között a Magyar Tudományos Akadémia Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézetének tudományos főmunkatársa, 2007-től az Országgyűlési Biztos Hivatalának munkatársa. Könyvei: Kettős identitás – etnikai és nemzeti azonosságtudat Dunabogdányban (2001); Wir Schwaben waren immer gute Ungarn (2005), Változatok a kettős identitásra (2007); Nemzetiség, politika, nemzetiségpolitika – Nemzeti és etnikai közösségek kisebbségi önkormányzati autonómiája Magyarországon (2011).


Előadásának összefoglalója

Nemzetiségi oktatás a statisztika és az identitás szemszögéből

Az előadás azzal foglalkozik, hogy vajon összefüggenek-e a szubjektív bevallások aggregálásával létrejött kisebbségi statisztikai adatok az identitás szubjektív érzésével, és mi a közük a nemzetiségi oktatáshoz? A kérdés megválaszolásához először a 2001. évi népszámlálási adatok nemzetiségi bevallási adatait hasonlítjuk össze azokkal a magukat nemzetiséginek valló szülői adatokkal, amelyeken ma Magyarországon a nemzetiségi oktatás alapszik. Az adatok alapvető ellentmondásokat tükröznek; előfordul, hogy több tanuló vesz részt nemzetiségi oktatásban, mint ahányan az adott nemzetiséghez sorolták magukat. Vajon oktatási etnobiznisszel állunk szemben? Kérdés az is, mit jelent a kisebbséghez való tényleges és álbevallásos tartozás, mi az identitás bázisa? Hogyan vált az identitás szociálpszichológiai és tudásszociológiai kategóriája pusztán politikai kategóriává? Milyen kisebbségi identitásra nevel az a nemzetiségi iskola, ahova tömegével járnak a nemzetiséghez nem tartozó tanulók, és tanítanak nem anyanyelvű és nem a nemzetiséghez tartozó tanárok?  Mi a kisebbségi önkormányzatok célja és feladata azokkal a nemzetiségi iskolákkal kapcsolatban, amelyeket a nemzetiséghez nem tartozók állítanak fel és tartanak fenn a kisebbségi normatíva összegének megszerzése érdekében? A kérdésekre adott válaszokból kiderül, hogy a kisebbséghez tartozás nem határozható meg; az identitás megválasztása nem csupán szituatív, de a kisebbségi önkormányzatok megjelenésével az anyagiak által meghatározottan érdekorientált. A kisebbségi önkormányzatok számára az iskola presztízskérdés, de mind szakmailag, mind anyagilag alkalmatlanok a fenntartására, a települési önkormányzatok pedig a nem címzetten érkező kisebbségi normatívát kontrollálatlanul költik el. A tanárok képzése és továbbképzése megoldatlan, hiányoznak a nemzetiségi tankönyvek és hiányzik a tanfelügyelet. A vizsgálati eredmények a rendszer átalakítását, formai megújítását és tartalmi gazdagítását sürgetik.